A Verbena nemzetség mintegy 200 fajt számlál. Az ide tartozó növények évelők, egyesek félörökzöldek. A mi klímánkon egynyáriként él. Az ókorban már ismert gyógynövény. Európában a Földközi-tenger mellékén honos, később mindenütt, így hazánkban is elterjedt gyomnövény. A középkorban nemcsak gyógy- és fűszernövényként, hanem saláták készítésére is felhasználták. Uborkafűnek is hívjak, mert gyökerét savanyúság eltevéshez szokták használni. Szárazságtűrő, napfényt kedvelő hibridjei közismert egynyári dísznövények, tavasztól őszig virító virágai ágyások szegélyét, konténereket, sziklakerteket díszítenek.

Leírás, gondozás

Az évelő növény 30-80 cm magas, szára átellenesen elágazó. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők. A levéllemez szárnyasan szeldelt vagy háromhasábú, bevagdalt, csipkés szélű szeletekkel, hosszabb csúcskaréjjal. Lilás színű, apró virágok, végálló, keskeny füzért alkotnak. Július-augusztusban virágzik. Termése makkocska.

hibrid

hibrid

Magról szaporítható, kora tavasszal vetik. De csíráztatható a szobában is. A környezettel szemben igénytelen. Kertben a legnaposabb részre kell ültetni. Különösebb gondozást nem igényel. A túlöntözést kerülni kell.

A gyógynövény

Virágzó hajtásait begyűjtés után árnyékban, szellős helyen tároljuk. Az így nyert drog enyhe illatú, íze kissé sós. Keserűanyagot, cseranyagot (tannin), ásványi anyagokat, 0,2-0,5% iridoid-glikozid, illóolaj és kávésav-származékok tartalmaz.

A régi rómaiak és görögök általános roborálószerként, vérszegénység ellen, sőt idegkimerültség esetén alkalmazták.
Bingeni Hildegard bencés herbalista apáca főnökasszony volt (1098–1179) A Liber Simplicis Medicinae (Physica) avagy a Természet gyógyító ereje című munkájában így említi: A vasfű inkább hideg, mint meleg, és (R1-446) ha akár kelésektől, akár férgektől rothadó hús van az emberben, akkor főzzön a beteg vasfüvet vízben, majd tegyen lenkendőt a rothadó sebekre vagy a férgek rothadó helyeire, és tegye langyosan a vasfüvet, miután mértékkel kinyomkodta belőle a vizet, erre a lenkendőre, amit a rothadó húsra tett. És miután kiszáradt, tegyen rá más, hasonlóan megfõzött vasfüvet, és tegye ezt addig, amíg a rothadás el nem tűnik. (R1-447) És akinek a torka megdagad, melegítsen vasfüvet vízben, és tegye langyosan a torkára, és kösse ezt át egy kendővel, és tegye ezt addig, amíg a dagadás el nem tűnik.

A vasfű gyógyhatásai: gyulladáscsökkentő (izületi gyulladások, bőrgyulladás), fájdalomcsillapító (migrén, fogfájás, izületi gyulladás), nyugtató, idegkimerültség, elesettség esetén általános erősítő, enyhe hashajtó, gyomor- epe- és májbántalmak ellen, gennyes sebek, körömágygyulladás ellenszere, magas vérnyomás ellen, sópótló fűszerként is kiváló. Gyomor-, máj-, epebántalmak elleni teakeverékek alkotója. Ajánlott napi adag: 4-6 gramm, ill. azzal egyenértékű kivonat. Teához 2 teáskanál szárított hajtást forrázzunk le 2, 5 dl vízzel. Túladagolva idegbénulást okozhat. Terhesek nem fogyaszthatják.

Mágikus ereje

A druidák (kelta papok) oltárát díszítette. Áldozatbemutatások alkalmával a kezükben tartották. A római békehírnökök ruháját vasfű kivonattal spriccelték be. Az egyiptomiak Izisz könnyének nevezték. A középkorba a boszorkánykonyha elengedhetetlen tartozéka volt. A középkorban általános hiedelem volt, hogy aki vasfüvet hord magánál, az vastól nem sérülhet meg, vagy ha a vasból készült fegyverek sebet is ejtettek, akkor ez rá a legjobb gyógyszer; innen származik a neve. Olasz, délszláv és székely babonák szerint, amelyik házba egyszer belevágott a villám, ott a vasfű minden zárat és lakatot kinyit. (A lakatosok természetesen a zárak lecserélését ajánlották). Ezért nálunk vasfűnek, zárnyitó fűnek nevezik. A betyár- és tolvajtörténetek szereplője. Olyan mágikus tárgyként használt fű, amely a tenyér bőre alá helyezve tulajdonosát képessé teszi arra, hogy puszta érintéssel minden lakatot, zárat felnyisson. Egyes mondákban arra is képes, hogy hordozóját láthatatlanná tegye. A mese szerint Szent György napjának éjszakáján nő ki a földből.

Gasztronómia

Levesek, köretek, káposztából vagy tökből készült ételek és saláták ízesítője. Savanyúságoknak kellemes aromát ad, a szárított majd elporított gyökerével fűszerezett savanyú uborka kemény marad. Különösen alkalmas a sószegény diétás ételek fűszerezésére. Friss, fiatal hajtásaiból ízletes salátát lehet készíteni.

Vasfű ( Verbena officinalis)

A vasfű gyakran használt magyar neveihez tartozik a közönséges vasfű, a verbéna, a kakascímer, a lakatfű, a keserűfű és az uborkafű is. Az uborkafű elnevezés annak köszönhető, hogy a háziasszonyok a télére elrakott savanyú uborkát a vasfű porított gyökerével fűszerezték, annak érdekében, hogy az uborka kemény maradjon.

A közönséges vasfű a verbénafélék (Verbenaceae) családjába tartozó évelő növény, melynek kedvelt előfordulási helyei a kavicsos patakok partjai, valamint az elhanyagolt lucernások.  A vasfű jelentőségét alátámasztja, hogy az ókorban nagy előszeretettel alkalmazták különféle célokra. Egyes népcsoportok hiedelemvilágába például elengedhetetlen jelkép volt ez a növény.  Oltárok díszeként és vallási szertartások kellékeként vált ismerté. A népi hagyomány úgy tartotta, hogy a vasfű minden gonosz ellen láthatatlanná teszi az embert. Rituális célokra az indiánok a pipájukból fogyasztották a vasfüvet, míg a rómaiak a vérszegénység kezelésére alkalmazták. Nem csak a porított gyökerét használták fel a növénynek, de likőrt is csináltak belőle, mert úgy tartották régen, hogy a likőr elfogyasztása után nő a szerelmi vágy.